rád keresek. rád is. kattintok
az egérrel, s máris mosolyogsz
felém a kristályfolyadékos kép-
ernyőről. húsz éve nem láttalak.
csöndes szívem picit szaporáz.
olyan kiszolgáltatott most az ar-
cod, amilyennek akkor sem láttam,
amikor szerettük egymást. nem
délibábos költészet már a szarkaláb,
hanem a digitális kép kinagyítható
részlete. szád sarkán a huncut
gödröcskék, ahogy versenyt kacér-
kodnak, olyan ismerősek. leltárba
veszem arcod. hajadat szél kócolja,
oldalról erőtlenül motoz rajta a nap-
fény valamelyik átmeneti kabátos
évszakban. később veszem észre,
fested a hajad. (vajon a festék alatt
fehér cérnával stoppolják már sor-
sod szövetét a nélkülem leélt évek?)
a képernyőn kicsi zöld szívecske,
alatta, hogy ismerősnek jelölöm.
de nem mozdul kezem az egéren.
