Fáradt őszben jöttél hozzám,
Reményem már rég elfogyott.
Tócsákba gyűlt égi könnyek
Mostak el minden lábnyomot.
A sarkon egy lámpa ázott,
Kalapján dobolt az eső,
Erőtlen, sárga fény csorgott
Tűnődő, hideg ágakon.
Utak nélkül, útra várva,
A sors még egy esélyt adott:
Találkoztunk, két sebzettek,
Egymásnak végre támaszok.
Kezem kezedbe temetted,
Rám adtad meleg mosolyod.
Köröttünk álmok lebegtek,
Megültek levélhalmokon.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
