Aki a pörgős, fordulatos, körmöt
lerágós regényeket szereti – nos, az ne olvassa el az Angyalok kenyerét.
Akinek viszont már az Ízek, imák, szerelmek is tetszett (akár könyvben,
akár filmben), az most sem fog csalódni. A vallás, a helyszín más – a
főhősnő útkeresése közös.
Stephanie, a huszonhét éves amerikai nő nem épp a legjobb időpontot választja, hogy pont Damaszkuszban tanulmányozza az arab világot, a nyelvet, keressen egyezéseket, megfeleléseket az iszlám és a kereszténység között. És mégis, mire négyszázhuszonkettedik oldalra érünk, kiderül, hogy épp ez az, ami kellett ahhoz, hogy tisztába kerülhessen saját magával, vágyaival, céljaival. Azzal, hogy milyen életet is szeretne magának. A folyton úton lévő, a világ különböző pontjain hosszabb-rövidebb időt eltöltő, de valójában eddig soha haza nem találó lélek bolyongásának útinaplója a könyv. Állomásai közt megtaláljuk Libanont, Cambridget és Szíriát, San Antoniót Starbuckostól, mozistól – sőt, egy sivatagi kolostort is.
Az állomások nem csak földrajzilag értendők, hanem lelkileg is. A szerelmi csalódás(ok) elől futó lány kezdeti „ismerjünk meg új embereket, kultúrát, és csiszoljuk az arab nyelvtudást, amíg anyagot gyűjtünk a teológia szakos tanulmányainkhoz” elképzelései fokozatosan tisztulnak le, és alakulnak át. „Az volt a tervem, hogy miután megtanulok arabul Damaszkuszban, végül eredetiben olvashassam a Koránt, és elbeszélgethessek a muszlimokkal Jézus és Mária szerepéről a vallásukban” – mondja a narrátor a regény elején.
Hogy ebből hogyan alakulnak ki barátságok, lesz kéthasábos lista, azaz érvek összegyűjtve az apácaság és a házasság mellett és ellen, miként hoz meg egy döntést – végül kiderül, összeáll az olvasóban is.
Akit a keresztény kultúra kontra iszlám nem bilincsel le, a Stephanie életkorából adódó kérdésekben, útkeresésében az is magárara ismerhet nem csak az USA-ban, Szíriában, de Magyarországon is.
Stephanie Saldana: Angyalok kenyere. Trivium. 2012. 424 oldal. 3490 Ft
Stephanie, a huszonhét éves amerikai nő nem épp a legjobb időpontot választja, hogy pont Damaszkuszban tanulmányozza az arab világot, a nyelvet, keressen egyezéseket, megfeleléseket az iszlám és a kereszténység között. És mégis, mire négyszázhuszonkettedik oldalra érünk, kiderül, hogy épp ez az, ami kellett ahhoz, hogy tisztába kerülhessen saját magával, vágyaival, céljaival. Azzal, hogy milyen életet is szeretne magának. A folyton úton lévő, a világ különböző pontjain hosszabb-rövidebb időt eltöltő, de valójában eddig soha haza nem találó lélek bolyongásának útinaplója a könyv. Állomásai közt megtaláljuk Libanont, Cambridget és Szíriát, San Antoniót Starbuckostól, mozistól – sőt, egy sivatagi kolostort is.
Az állomások nem csak földrajzilag értendők, hanem lelkileg is. A szerelmi csalódás(ok) elől futó lány kezdeti „ismerjünk meg új embereket, kultúrát, és csiszoljuk az arab nyelvtudást, amíg anyagot gyűjtünk a teológia szakos tanulmányainkhoz” elképzelései fokozatosan tisztulnak le, és alakulnak át. „Az volt a tervem, hogy miután megtanulok arabul Damaszkuszban, végül eredetiben olvashassam a Koránt, és elbeszélgethessek a muszlimokkal Jézus és Mária szerepéről a vallásukban” – mondja a narrátor a regény elején.
Hogy ebből hogyan alakulnak ki barátságok, lesz kéthasábos lista, azaz érvek összegyűjtve az apácaság és a házasság mellett és ellen, miként hoz meg egy döntést – végül kiderül, összeáll az olvasóban is.
Akit a keresztény kultúra kontra iszlám nem bilincsel le, a Stephanie életkorából adódó kérdésekben, útkeresésében az is magárara ismerhet nem csak az USA-ban, Szíriában, de Magyarországon is.
Stephanie Saldana: Angyalok kenyere. Trivium. 2012. 424 oldal. 3490 Ft
