Daivy Doren: Megújuló Természet...

A mából folyó rettenetes köd,
Lidérceket hányó, mindent elönt,
S én magamban, a sötét mélyén
Lapulok csendben a világ szélén.

Kátrányos hamu mar csontomba,
Szikár, vad világom romokba`,
S én csak várok a gödör mélyén,
Feneketlen árok szélén.

Tüskés láncok csörögnek,
Vasszag ad erőt a dögöknek,
Mindenkit mardos darabokra,
Így távozom a végtelen vadonba.

Elszáll a köd, minden csendes,
Hullaszagban madár repdes,
Felélénkül a természet,
Így már értem az egészet.

Ha mérgező a világ,
S benne dög foga rág,
Idejét veszi a pusztulás,
És kezdetét a megújulás.