Add tovább


Papp János: Kigyúlt a hajnal!

Hát kigyúlt a hajnal!
Ötvenhatnak őszén...
Mindaz, ki Magyar!
Rabigáját törvén...

Felkelő fénysugár,
a szemekbe csillanva.
Szíveink vágyszavát,
egységre lobbantva...

Figyelmet felhíván,
békésen vonulva.
Érzelmek hatását,
megszállván fokozva!

Szabadság eszményét,
szeretőn, úgy akarva!
Diktátumnak önkényét,
legyőzvén elzavarva...

Életek láncolta mércét,
csodához hullón avatva!
Áldatnak szent sikerét,
független ért mosolyra...

Tettek igazult hitére,
híván egység áramát!
Léptek valló dühébe,
rengetőn messze szállt...

Csillag uralt nagy égre,
szemek könnyes gyászát.
Ború nyúzta mély sötétre,
tisztító nap szép világát!

A Nemzet tépett zászlaja,
eszményképző tartamán.
Kör jelzetes lyuk álma,
lobbanón hoz megoldást...

Örökkön általunk hirdesse,
dicsőségünk szimbólumát!
Boldogan hazáért eskesse,
népének nagy forradalmát...

Bennünk él, s mindig itt lakik!
Mert érette, mi egy vagyunk!
Remény vélünk halva nyit...
Akkor is szabadok maradunk!
Megosztás a Google Pluson