Csabai Tímea: Félek

Emlékeim
sosem volt időkből,
ahogy behunyt szemekkel
öltöttem magamra minden szavad,
álarcba bújt titkolt vágyak
simultak kezed fején.
Tudod, még írnám az üzenetek végére,
hogy szeretlek.
De félek kicsit,
hogy csak úgy megszokásból,
vagy véletlen
odaírod...

Én is.
Megosztás a Google Pluson