Elképesztve sokszor reám ront.
Oly hevesen, hogy falat bont.
Kedvet szegve, sajnos körbefont.
Súlya nyomasztó kérdéseket ont.
Tudom, követek el hibát,
dühös elmém szenved sok hiányt,
tudatos énem harsogva kiált,
egóm förmedve mégis felülbírált.
Később szavaim megbánhatom,
vagy épp felülbírálhatom
érzéseim, akkor is kimondom,
s következményeit elfogadom.
Ez van, ilyen vagyok.
Irányíthatatlan gondolatok.
Egyszer, tudom, megváltozom,
és többé a szívemre hallgatok.
0 Megjegyzések