Schmidt Károly Imre: Sűrű csend

Magam vagyok kívül s belül,
hozzám a csendnek sincs szava,
szó is szótlan, minden elül,
lehullt félelem álarca.

Sötétség fáradtan alszik,
Fény erejét nem zavarja,
csak a hallhatatlan hallik,
békét fátyol nem takarja.

Csend oly sűrű, már anyagi,
körbefonja létezésem,
jó e csendben elmerülni,
mint gyermek az anyaméhben.

Égi Fényben lelkem ragyog,
elillant a világ zaja,
külvilág sebe nem sajog,
szárnyal csendem paripája.