Maretics Erika: Szobrász

Föld alá bújok előled,
önmagamra húzom
halott-szagú szemfedőmet.
Arcomon,
mely jéghideggé meredt,
enyészet virul,
rá mindörökké tartó
hallgatag alkonyat simul,
mozdulatlan fehér
márvány mellkasom,
mit a halálszobrász
éppen befejezett.
A régi elhagyatott,
kis temetőben,
egyszerű sírhantom
fölött,
éj-fekete halálmadár
gubbaszt, szárnya
törött.