A háztetőkön a szél vitustáncot jár,
az ébredező hajnal... reád vár,
ülök, s hallgatom a csendet,
a rejtett szikla felrobbant...!
A vágy mindkettőnket felperzselt,
farkasszemet nézve az álmokkal!
Szemed parázsló pillantása
felégette izzó testemet...
Kérdéseim lassan, koppanva
hullottak a semmibe...!
Nem csillapodik a pokol tüze,
lángra kapott, ég a szívem,
hang nélkül zakatol a vágy,
sajog a lelkem... tompán,
a szád: mézízű, oly édes,
illatod, mint friss hegyi szelek,
tartsd meg, izzítsad a lángot,
égj, gyújts bennem világot...!
0 Megjegyzések