Egyedül sűrű köd vesz körül,
de ha látlak, arcom földerül,
szemembe fény kerül,
s lelkem lelkeddel táncol a felhők tetején,
nincs más, csak te meg én,
csak két szívdobbanás,
szerelmes pillantás,
szavak nélküli vallomás.
Egyedül könnyű vagyok, visz a szél,
de ha a reggel az öledben ér,
vállamra veszem a világot,
és könnyűnek érzem,
sebeim begyógyultak, nem vérzem,
s amíg a tél után a tavasz ébred,
a magánytól nem kell félned,
mert veled leszek, mint az árnyad,
szárnyad helyett leszek szárnyad,
álmod leszek, édes mosoly,
szerelmedben boldog fogoly.
0 Megjegyzések