William Sunshein: Egy mentő hangja

Rohanó percek, mint évezredek,
koppanó hangok, az élet kezdete,
egy pillanat az idő porában,
mint ezer sóhajtás évek poklában.
A villamos megáll, érzi a bajt,
valaki ma a jelenért harcol,
villogás jelzi, hogy mehettek,
rohanjatok, ma még nem lakol
a levegőbe sziréna hangja hatol.
Maradjon velünk ember, hallja,
az egyszerű család várja haza.
Küzdj ember, azért a pillanatért,
minden e világi éltető szippantásért,
emberek suhanó tekintete előtt,
küzd a lélek a fennmaradásért.
Mert a test zárt porhüvelyében,
már a születésnél minden eldőlt,
hogy e drága, édes Földet,
mindenki félve hagyja, s bőgve.
Mert az univerzum légvételében,
csupán hang voltál mindörökre.