Szabó Rita: Boszorkadal

Kesergő napok mind,
keserves pillanatok.
Édes élvezetek,
meddig élvezkedtek?
Bűnöknek tályoga,
boszorkák vasfoga,
fák odvassága,
árnyékok világa.
Bűnös világ ez,
minden hiába!
Hetyke örömek,
keserű sóhajok,
kimondatlan óhajok,
vajon mit mondtatok?
Öröknek hitt boldogságok,
végtelen sóvárgások,
még romlatlan kívánságok,
vajon ártatlanok voltatok?
Nesztelen léptek
vajon merre léptek?
Esztelenül loholva
vajon merre tévedtetek?
Romlott világ,
íme egy ártatlan virág!
Vigyázz, mert letépnek!
Sártengerbe vetnek!
Gyomok elnyomnak,
madarak kikaparnak,
létgyertyád kihunyhat,
szépséged megfakulhat...