Éles Attila: A varázsló

Átkozott a remény,
szélhámos varázsló.
Torz tükör közepén
szerelmet parázsló.
Kabátja ujjából
galambokat röptet,
mezők kék hajából
bokrétákat köttet.
Álmaim éjfélig
vastag ágra űzi,
hintázik reggelig,
gomblyukába tűzi.
Éjsötét kabátján
fényeket villogtat,
széles zöld palástján
harmatot csillogtat.
Cilinder nő égig
a bűvös hajnalban,
elhiteti végig
te vagy a kalapban.