Dávid Attila: Kánikula

Sáskák zizegése
rezgeti a meleg húrjait,
délibáb fátylán át
száraz kóró csillámlik.

Pállott mocsár szaga
erjeszti a levegőt,
nehéz tüdőkben
vizenyőt szül a hő.

Száraz fakérgen
szomjas féreg mászik,
szikkadt bőre
pergamenként mállik.

Minden nedv
elillan a légbe,
vérünk leve is
tovaszáll a messzeségbe.