Interjú | Az
Ördögkatlan Fesztiválon a Jelenkor vendége az idén Parti Nagy Lajos és
Kőrösi Zoltán lesz. A beszélgetéseket, ahogy eddig is, Ágoston Zoltán, a
lap főszerkesztője vezeti – őt kérdeztük.
– Hogyan tudnak megélni Pécsen irodalommal foglalkozó, netán alkotó emberek?
– Nagyon kevés intézmény van, ahol az értelmiség, a művészek
egyáltalán megtalálják a helyüket. Ezért sokan el is vándorolnak –
Patartics Zorán építész egy EL / AWAY című programban éppen ezt
térképezte fel, hogy az itteni tehetségek, ha az egyetemen nem tudnak
állást szerezni, milyen nehezen kapaszkodnak meg. A szerkesztőségünkben
például rajtam kívül már mindenki az egyetemen dolgozik, pedig ez
korábban nem így volt. A nyolcvanas években Parti Nagy Lajos és Csordás
Gábor rendes állásban voltak Szederkényi Ervin mellett. A jelentős
irodalmárok régebben könyvtárban dolgoztak, ahol nyilván kutathattak is,
a század elején Várkonyi Nándor az egyetemi könyvtárban vagy Csorba
Győző bácsi könyvtárvezetőként, aztán ugyanígy Bertók László is. Abból
szerényen meg lehetett élni, és lehetett közben alkotni. Mindez persze
örök dilemma – úgy tűnik, a többség inkább polgári foglalkozás mellett
alkot, de vannak azért függetlenek is, akik minimális honoráriumból
próbálnak boldogulni –, mert a magyar irodalmi piacról senki nem él
tisztességes színvonalon.
– Persze, az akkori zárt világban az állam eltartotta a gazdag
kulturális intézményrendszert, az Eck Imre vezette Pécsi Balett vagy a
Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoport, illetve a múzeum hatalmas
anyaga így jöhetett létre. És valóban ennek a szellemi közegnek része
volt az 1958-ban induló lap is, amelyet a hatvanas évektől Tüskés Tibor
szerkesztett, amíg el nem csapták, Mészöly Miklós egyik drámájának
közlése volt ellene a legsúlyosabb vád. Mészöly Miklós ugyanis fontos
alakja volt a minket megelőző pécsi folyóiratnak, a Sorsunknak, aztán
különösen a Jelenkornak; szekszárdiként Pécset tartotta a szellemi
otthonának.
– A Jelenkorban korábban is jelentek meg más művészeti
alkotásokkal, alkotókkal foglalkozó írások, például a júniusi szám
tematikusan színházi. Emellett azonban más művészeti ág nincs ennyire
kiemelve. Nem mintha egy irodalmi lapon építészeti írásokat akarnék
számon kérni, mostanában mégiscsak történtek itt jelentős építészeti
események.
– A rendszerváltás után természetes volt, hogy az irodalmi, illetve
más művészeti lapokban minden tárgyban születtek írások, mert
szemlézhetőbb volt a kulturális élet. Ma ez sokkal áttekinthetetlenebb.
Egy irodalmi szerkesztő más művészeti ágakról szólva könnyen belefuthat
dilettáns írásokba, sőt gyakran még azt is nehéz megbecsülni, miről kell
írni és miről nem. A Jelenkor persze igyekszik felmutatni azokat az itt
születő művészi és kulturális teljesítményeket, amelyek univerzálisak.
És valóban kevésbé van jelen a lapban az építészet, bár megjelentettünk
az évek során néhány összefoglaló írást, a nyári számunkban éppen van a
Zsolnay–negyedről egy tanulmányszerű kritika. Azelőtt pedig hoztunk ki
komplett számot az ókeresztény emlékegyüttesről. És találnunk kellene
olyan szerzőt is, aki folyamatosan szemlézi a pécsi komolyzenei életet,
ráadásul most indul az egyetemen popzenei képzés is. Remélem, mihamarabb
valóra váltjuk a terveinket, így a honlapon sokkal több elérhető
tartalmat tennénk közre. Oda több tárgyban kerülhetne nagyobb mennyiségű
anyag az internetes olvasási szokásokhoz igazodva, a lapban pedig
jöhetnének a hagyományos, „elitista” írások.
– Az Ördögkatlan fesztivál beszélgetéseit már a fesztivál
kezdeteitől fogva szerkeszti, vezeti. Többször hallottam a beszélgetést,
tavaly például Tolnai Ottóval. Mi a feladata ilyenkor a beszélgetés
vezetőjének?
– Egy fesztiválon nyilván oldottabban, a közönség irodalmi
kíváncsiságára tekintettel lehet és kell vendéget hívni és beszélgetni.
De ezeknek is van tétje, úgyhogy valamit meg is kell tudni a végére
annak, aki végighallgatja. Izgalmas feladat megtalálni, mennyit bír el
egy beszélgetés, és hogyan érdemes tagolni. Nyilvánvalóan az egyik
legnagyobb kockázata, hogy elég érdekes lesz-e, teljesen mindegy, hány
száz ilyenen van túl az ember, a veszély változatlan.
Szerző:
Proics Lilla
Proics Lilla
0 Megjegyzések