Minden rezdülésre érzékeny,
Széttörhet, mint egy üveggolyó,
Darabjait elviszi könnyeimből gyűlt folyó.
Elég egy kicsiny tett, egy egyszerű szó,
S lelkem máris pokol felé vágtató, sebzett ló,
Lelkem mélyén várom azt, ki megállít,
A szakadék széléről visszarándít.
Már látom őt, nincs is messze,
Egyenesen karjaiba futok eszemet elvesztve,
Sírok a vállán, könnyeim üveggolyókká válnak,
S valóságom visszaáll a régi önmagának.
0 Megjegyzések