Mi lesz veled, ha én már nem leszek?
Ki vigasztal meg, ha bánt a magány?
Ha hánykolódsz álmatlan éjszakán.
Ki fogja meg a bajban a kezed?
Ha szomorú vagy, ki vigasztal meg?
Ha összetöri szíved a bánat,
Emlékezz rám, mert ott fent én várlak.
Felhők fölött várlak, fogom kezed,
Ne szomorkodj, mert én érted megyek.
Felhők szárnyán én hozzád röpülök,
És lassan csöndben elszenderülök.
0 Megjegyzések