Szegeden született 1883. április 4-én.
Apai nagyapja asztalos; az anyai az utolsó szegedi gombkötőmester.
Apja, Juhász Illés posta- és távirdafőtiszt, anyja Kálló Matild;
szüleinek első, bátortalan, zárkózott természetű gyermeke.
1893-1902 között a szegedi piarista gimnázium tanulója volt.
1899. május 21-én jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én Ovidius című versét közölte a Budapesti Napló.
1899. augusztus 26.-1900. május 5. közt piarista novícius Vácott.
1902. május 26-án apja meghalt hátgerincsorvadásban.
1902-től Juhász Gyula a pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója.
Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Oláh
Gáborral. A Négyesy-szeminárium titkára.
1904. november 26-án, a diáktüntetés alkalmával rendőrkard sújtott
rá, megsebesítve fejét és kezét.
1905-ben levelet váltott Adyval;
nagyságát, korszakos szerepét elsők közt ismerte föl.
1906. június 7-ém tanárvizsgát tett, majd a máramarosszigeti piarista
gimnáziumban tanított. 1907. február 9-én öngyilkossági szándékkal -
néhány napra - eltűnt a városból. Március 17-én tanári államvizsgát tett
Budapesten, megismerkedett Gulácsy Lajossal.
1907. augusztus 17-én publikálta első újságírói sikerét jelentő vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás
címmel. Ősszel a lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani. Október
1-jén elhagyta Lévát, Pestre utazott, a Lánchídról a Dunába akart
ugrani, de ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül arra járt, s
közölte vele, hogy Szegeden megjelent első verseskönyve (Juhász Gyula versei), s ezzel a hírrel visszaadta életkedvét, október 3-án hazatért Szegedre.
1908. február-1911 májusa között a nagyváradi premontrei gimnáziumban
ideiglenes tanárként dolgozott. A város pezsgő szellemi élete kedvezően
hatott rá. Egyik megalapítója A Holnap antológiát
kiadó költői mozgalomnak, többször találkozott Ady Endrével. Megismerte
Sárvári Anna színésznőt, 1908. október 25-én jelent meg az első
Anna-vers (Régi szerelmes vers).
1911-ben a szakolcai királyi katolikus főgimnázium tanára. A
kinevezést száműzetésnek érezte. 1913. május 29-én áthelyezték a makói
állami főgimnáziumba.
1914. március 6-án a pesti Nemzeti Szállóban mellbe lőtte magát. A Rókus kórházban
fölkereste Eőrsi Júlia. 1915. január elején megjelent második kötete (Új versek).
1917. január 8-án idegrohamot kapott, idegbetegségével kezelték a budapesti Moravcsik-klinikán. Április 9-én „hivatalosan elmebetegnek nyilváníttatik”. Május 21-én anyja hazavitte a klinikáról, majd újra visszakerült.
1918. február 27-én újbó1 írt; a forradalmat megelőző erjedés feledtette kínzó „agynyomását”. Magyar nyár 1918
című versében és vezércikkeiben hangot adott forradalmi várakozásának.
November 22-én tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak. A radikális párt
al-, majd társelnöke, népgyűlések szónoka, a Délmagyarország vezető publicistája.
1919. március 24-én Forradalmi kiskáté című írásában
köszöntötte a vértelen proletárforradalmat. Április 8-án a szegedi
színház direktóriumának tagjaként új műsorpolitika megvalósításához
kezdett. Május 7-én a francia megszállás alatt levő Szegeden már április
közepén fölülkerekedő ellenforradalom elüldözte a színház éléről;
tanárgyűlésen bántalmazták. Életét derékba törte a bukás. Nyugdíjat nem
kapott; verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. A Munka című szociáldemokrata lap dolgozótársa, a munkásotthonban folyó kulturális munka irányítója volt.
1922. február 25-én megismerkedett a makói diák József Attilával.
1923. május 20-án negyedszázados költői jubileumán és negyvenedik
születésnapján Babits, Kosztolányi, Móra köszöntötte. 1925-ben egyik
cikke miatt bíróság elé került, de felsőbb fokon fölmentették.
1926-ban Bécsben József Attila kalauzolta, Kassákkal, Hatvanyval
találkozott. 1926 augusztusában Ipar u. 13. sz. szülőházát lebontották.
1928-tól havi 44 pengő nyugdíjat kapott. 1929. január 18-án elsők
közt jutalmazták Baumgarten-díjjal (1930-ban és 1931-ben is megkapta.) A
siker megbénította. Az év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban
töltötte.
1937. április 6-án, Szegeden veronállal vetett véget életének.
A Nyugat-nemzedék nagy költői közt sajátos helyét költészetének
közösségi mondanivalója, népi jellege adja. Költészetének fejlődésvonala
életében megjelent köteteiből kevéssé ismerhető meg, mert anyagi és
politikai okokból életművének kisebb részét tartalmazzák, és megtévesztő
időrendet sugallnak. Innen ered több kritikusának tévedése, hogy
költészete nem is változott.
Líráját eleinte Reviczky, Komjáthy, Kiss József, majd Ady és a francia impresszionizmus befolyásolta. Második verseskötetében (Új versek, 1914) saját hangjára talált. Szerelmi költészete kezdettől a reménytelen vágyakozást fejezi ki „az élete kudarcát”
hozó örök asszony iránt; ennek az érzésének Anna csak tárgyat és
igazolást adott. Júlia-versei a hála és a lelki béke dalai, de ezt a
hangot nem variálhatta sokáig: így tért vissza 1923 után az örök
Annához. Néhány más nőalak (Zöldi Vilma, Tamás Anna, Hajnal Finike stb.)
ihlette versei is az Anna-versektől kapták képeiket.
Az Anna-versek legnépszerűbb darabja a Milyen volt 1912-ben jelent meg A Hétben, eredetileg Örökség címmel, könyv alakban az 1914-es kiadású Új versek
című kötetben látott napvilágot. Az emlékké távolodott, minden
erotikától mentessé vált szerelem panteisztikus természetvízióvá, szinte
kozmikus jelenséggé alakul. Juhász rendkívül hatásosan alkalmazza a
verszene lehetőségeit. A versszakokat kezdő háromsoros anafora a
harmadik szakaszban némileg módosul, s ez előkészíti a szakasz
lezárását, ugyanakkor érzékletes alliterációsort alkot. Minden versszak
egy-egy érzéki benyomás feloldása. Az első kettő színérzékelést, a
harmadik viszont tapintást és hangérzékelést nyújt. Már az első szakasz
hangsúlyozza ezt az érzéki jelleget a ’szőke’ szó háromszoros
ismétlésével és a szinonimaszerű ’sárguló’ szóval.
Az Anna örök 1926 az utolsó Anna-versek közé tartozik.
Nosztalgikus visszaidézése is az élménynek, de jóval több is annál:
hitet tesz az elmúlt szerelem mellett, hiszen az beépült a lírai én
személyiségébe. E számvetés közben egyre erőteljesebb lesz az imádságos
hang, melyet a gondolatmenetet lezáró ’Amen’ tesz véglegessé.
A Népszavában először 1907-ben jelent meg verse. Ekkor csak
rokonszenvezett a munkássággal. 1919 után a közös üldözöttség vezette a
vele való azonosuláshoz. Kassák mellett, József Attila előtt ő a magyar
munkásosztály sorsának legjelentősebb költői kifejezője. „Magyar versei” végigkísérték életét. A szegényparasztság sorsát elsíró „tápai versei” ciklust alkotnak. Költészetének terjedelmes része a magyar kultúra és a magyar táj ihletését őrzi.
A Tiszai csönd 1910 Juhász tájköltészetének egyik legkorábbi
érett darabja. Az első négy szakasz teljesen személytelen, csak az
utolsó két szakasz válik személyessé. Az impresszionista piktúra
jellegzetességeit az igei metaforák hordozzák.
A Tápai lagzi 1923 Ady magyar ugar-verseihez hasonlóan, de
azoknál konkrétabban üzen hadat a parasztromantikának. A két külső és a
két belső szakasz között szoros szerkezeti kapcsolat figyelhető meg. A
nyári és a téli paraszti élet bemutatása teremt összefüggést a a két
belső szakasz között. A második szakasz ugyanúgy az élet és a munka
elembertelenedését mutatja, ugyancsak izokolonos szerkezettel, mint a
harmadik. A negyedik strófa visszautal az elsőre. Az életkép vízióvá, a
lakodalmi tánc haláltánccá alakul.
Vallásos lírája későn bontakozott ki. Korai publicisztikájában
gyakori az élesen antiklerikális bírálat. Krisztusban az isteni
magaslatra emelkedett embert csodálta. Keresztény bűntudata örök harcban
állt a pogány életvággyal. A Mária-kultusz beszüremlett Anna-verseinek
hasonlatkincsébe. Népi katolicizmusa a szegényparasztság fölszabadulási
vágyát is magába foglalja (A tápai Krisztus, 1923).
Kb. 1300 verséből majdnem 300 szonett. Klasszikus formákban is írt.
Kedvelte a párrímes, kétsoros szakaszokból fölépített formát, a húszas
években pedig az egyetlen hangulatot négy sorba tömörítő „japános”
verset. Bécsi útja után mintegy 30 rímtelen, a szabad vershez közel
álló jambikus költeményt írt. Ő honosította meg a villoni balladaformát
(Ódon ballada, 1907). Verselése laza, dalszerű; zenéje uralkodik a mondanivalón; jambusainak dallama is bánatot sugall.
Kisregénye (Orbán lelke, 1924) és szinte valamennyi elbeszélése önéletrajzi érdekű. Pierre Louis Aphrodite című regényéből Atalanta címmel daljátékot írt 1909. Újságírói munkáját 1903-ban a Szeged és Vidéke
hasábjain kezdte, s Váradon, Makón is a helyi lapok munkatársa volt. A
Horthy-korszak viszonyait, kultúraellenességét gúnnyal ostorozta; kitűnő
parodizáló készséggel leplezte le az országos és helyi közélet
figuráit. Szakállszárító c. rovata bölcs aforizmáit közölte.
Forrás: Kulturális Enciklopédia
){kind=link}
0 Megjegyzések