az ég sminkeli arcát, ecsete a fiatal gyopár,
ezredeséves hittel készül, imát fogad oda,
bár fogynak a felemelt arcok, több a bús fohász,
készül mindenki mikor hozzá a Kiáltás Asszonya jár.
Mindent felseper szellő cirokja, s csillog a vagyon,
napvihartól tépázott haját rendezi minden hajnalon,
Gondjaiból reggelre nem látsz semmit sem.
Arcodat simítja idő szele, élvezed s hagyod:
A Kiáltás Asszonya jön, s kezébe hordja hited!
Vén ágyúgolyó, kerek kopaszon, rozsdás s ez a
régi gyilok mementója, mikor súlyától dőlt a vár,
halomba rakva, nemesi címerek rajzolt toboza,
hol van már a régi nemesi győzelem, kevés kár
most tudást kapott ember gomba felhőt gyárt,
s nem látja, hogy Kiáltás Asszonya bízik vakon,
Az ég kék lepelben les, mezítelenül, s hallgatagon,
Jövő nagy titkait hordozza megfogant méhiben
világégés képlete azonos mint egykoron...
A Kiáltás Asszonya jön, s kezébe hordja hited!
Természet rajzol lelkes lelkeket, gonoszt soha,
színez élő testeket, napfény ecset szorgosan jár,
fonja gondos géneket, csűrcsavaros annak sora,
s kezében a hangjai világra szólnak mint gitár,
életre kel minden, mi más kezében csak sár:
szobrászata szemnek szép, nem bánja nagyon
gyermekeink legszebbek, én is ezt kapom,
ne légy a kivétel, gondolat követe légy híven,
csoda mindenkié, te is tapasztalod egy napon.
A Kiáltás Asszonya jön, s kezébe hordja hited!
Ajánlás:
Tejút anyánk a szoptatós tart bölcsődben s karon,
megérted varázsát s ha nem, késő lesz akkoron,
egy sejtedben száz kiáltás ott van minden hatalom,
ítélet ha születik, bűn fenn, büntetésed itt lenn,
s csodás csillagok halnak meg, millióan, fiatalon,
de a természet csak rajzol, együgyűn, jámboron.
A Kiáltás Asszonya jön, s hiába hordja hited!
0 Megjegyzések