sír, rakja ide oda meg le.
Kopott körmeivel rajzol, szemével olvas.
Tudálékos tudós, aki mellre szomjas.
A Cigarettát szopja, és nevet.
Mert újra úgy érzi legbelül,
Legbelül ott mélyen,
hogy az anyjával lehet.
Mama szeress, Mama szeress.
Tépi a zene az idegeket, üvöltve
Töri ketté a feszületet.
Minek cipeljem minek ?
Neked fognod kéne a kezemet.
Szeretője mellét fogja,
Arcával ölébe borulva,
Kéri a simító kezet, de a lány nevet.
Nem érti a kisgyerek. Miért nem szeretsz?
Erős karjában tartja a gyereket,
Éhesen sír, éhen hal, meghalt.
Nincs többé gyerek, előtte áll egy halott,
aki csak keres és csak keres.
Nem kell többé már, hogy szeress.
0 Megjegyzések