Úgy jött mint egy fertőző betegség,
Becsöngettél ó te édes halál!
Remegő lelkemre szállt, mint öregség,
Színes lett minden mi addig sivár.
Nem leszek magányos elhagy a restség,
Rám most új érzések vad hada vár,
Tessék kopogtatni hát csak tessék!
Én nem nyitok többé másnak ajtót már.
Újra menetel az élet dolgozó,
Szép rózsa nyílik bársonyos kezében,
Hullik szirma így múlik a bajunk.
Lehettünk régen más életében,
De most a szívbe ő az álomhozó,
Szerelmünkkel bővülhet a fajunk.
0 Megjegyzések