A 25 éves Juhász Gyula hírlapíró már hónapok óta rajongott a 22 éves nagyváradi színésznőért, Sárvári Annáért, amikor 1908 telén összeszedte a bátorságát, és egy barátját megkérte, hogy mutassa be a lánynak. Előző évben kapott tanári állást Váradon, és a színházban látta meg a szőke, kék szemű, kissé molett Nusikát. Azonnal beleszeretett, még a próbákra is bejárt, a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelte Nusit, de sohasem merészkedett addig, hogy megszólítsa. Nappal lelkes kritikákat írt az egyébként közepes tehetségű színésznőről, az estét a színházban töltötte, éjszaka pedig a lány ablaka előtt virrasztott, mialatt Nusi a barátaival szórakozott. Egy közös ismerősük végül elhívta a színésznőhöz. Ezen az estén kezdődött Juhász Gyula és Sárvári Anna kapcsolata. És ezzel véget is ért. Az Anna-versek címzettje ugyanis lényegében nem ismerte a költőt. Nusi később így emlékezett: „ Mindössze egyszer beszéltem vele, akkor is különös körülmények között. Lakásomon víg társaság gyűlt össze, s valaki szólt, hogy künn a jeges téli estében, az utca túlsó oldalán a fiatal tanár, Juhász Gyula toporog és fagyoskodik. Kimentem hozzá és behívtam. Halk hangon válaszolt, ha kérdeztem és csak hallgatott és hallgatott.” Gyulát súlyos depresszió kínozta. A mélypontokon többször is öngyilkosságot kísérelt meg, a rövid, felfokozott szakaszokban pedig rajongásig szerelmes lett. Nem egyszer olyasvalakibe, akinek fogalma sem volt erről. Az Anna-szerelem volt a legnagyobb fellángolás, végigkísérte egész életében. Két nő volt összesen, akivel valóban szoros személyes kapcsolatot is ápolt: a világháború alatt egy újságíró, Eörsi Júlia, majd 1919-től Kilényi Irma. Irma egy rendezvényen hallotta beszélni a költőt, és azonnal jelentkezett nála, hogy önkéntes segítője, titkára legyen. Az irodalomrajongó tanárnő mai szóval menedzsere lett a költőnek. Kiadókkal levelezett, szerepléseket szervezett, kéziratokat másolt, relikviákat gyűjtött, de ha kellett, szanatóriumot, orvost is keresett. Juhász édesanyja a fia életében felbukkant nők közül egyedül őt tudta volna elképzelni Gyula feleségeként. Mások sem értették, hogy ha végre akad egy szép, fiatal nő, aki láthatóan rajong a költőért, s Juhász is szívesen van vele, miért nem lesznek egymáséi. Az ok egyszerű: Irma, az egyetlen nő, aki valóban megértette a költőt, aki két évtizeden át elviselte hullámzó kedélyállapotát, és aki a legtöbbet tette érte, másvalakibe volt szerelmes. Egy szegedi irodalmi szalon háziasszonyába, Vajda Bélánéba. Rajongása Juhász iránt szellemi természetű volt, kapcsolatukat a kölcsönös szeretet és elfogadás jellemezte. A költőnek a földi szerelem helyett továbbra is az éteri vágyakozások maradtak. Barátja, Móra Ferenc szerint „a nő után való mérhetetlen vágy és a nőhöz való közeledni nem merés betege volt. Serdülő gyermek maradt...” Depressziója súlyosbodó mértékben uralkodott el rajta, és ez ellen élete végén már küzdeni sem akart. Amikor több sikertelen kísérlet után 1937-ben végül öngyilkos lett, a közvélemény máris megtalálta bűnbakot: Annát, a szívtelen múzsát. A színésznő hiába próbálta elmagyarázni, hogy azt is csak évekkel a találkozásuk után tudta meg, hogy a férfi költő, és szerelmes verseket írt hozzá. „Nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának és nem hozzám szóltak”. A költő halálát követő évben Nusit baleset érte, csípősérülése miatt többé nem állhatott színpadra. Amikor férje is elveszítette az állását, végképp kilátástalannak érezte az életét. Ugyanúgy mérgezte meg magát, mint rajongója, akit nem is ismert. Holteste mellett egy Juhász Gyula-kötetet találtak, amely az Anna-verseknél volt nyitva. Kilényi Irma a költő halála után is Juhász Gyula szolgálatában maradt. Gondozta a hagyatékot, minden lehető helyről összegyűjtötte a kéziratban maradt verseket és újságcikkeket. Amikor az asszonyt, akit szeretett, 1944-ben Auschwitzba deportálták, Irma sem tudta elviselni az életét. Öngyilkos lett ő is, mint mindenki ebben a történetben.
0 Megjegyzések