Cseppekben hullik szét az ég,
leválik apránként a boltozat.
Sivár űrré bomlik szét a kép,
s mindent feléget a pirkadat.
Nincs pajzs, mi megvédene.
A föld ráncossá aszott
felszínén az izzó Nap heve
csak málló port hagy ott.
Az élő krematórium hamvait
forró szél hordja a mennyezetre,
míg a haldokló lét felsikít,
s mindent a vakító fény temet be.
2012. március 9.
0 Megjegyzések