Timár Judith: Szívem hangja

Lelkem összefonódik szíveddel,

Szorosan ölelkezik,szinte eggyé olvad.

Testem testedbe mélyen bele marja magát,

Tüzes lángja hosszan csöpög szíved vérző falán.

Szomjazom a gyöngéd érintésedre.

Oly távol vagy,de mégis hallom a hangod,

Fájdalmad görcsösen a fülembe zúgod,

Távolság ereje marcangol,széttépi a szívem.

Fájdalmasan szeretlek én Téged!

Ordítom hangosan,hogy csak én halljam,

Visszhangom kong a lelkemben, kegyetlen vigyorral.

Arcod arcomba ég,tüze halhatatlan,

Szívembe zártalak,a kulcsát meg Neked adtam