Fáradtan kutatok gondolataim forgatagában,
de már eltévedtem.
Aszalt szilvát ennék és csorog utána a nyálam,
de mi van, csak cefre.
A szoba melegébe vegyülne a nadrágszáram,
de kihűlt a kemence.
Forogna a vas, vágná egész melegre a kés,
de a szakma elfeledve.
Csókolnám a szád, fonnám combod körém,
de nem vagy közelemben.
Folyna a könnyem, sírnám gyötrelmem én,
de elfogyott az istenem.
Csak a táltos álmok s szemek segíthetnek.
Elvegyülök és magam köré folynak tetteim,
belül maradok és álmaim vakon követnek,
hibáimba torpanok, s magányosak könnyeim.
Már reped a tudat, és a koporsó beszakad,
elmerülnék vágyaidban, de csak az éj matat.
2012. Január 16.
0 Megjegyzések