Csak eldobható gyűrött zsebkendő vagyok,
a világ vasalatlan, ózon lyukas nadrágzsebében,
néha előkerülök, s belém törlik a búbánatot,
reménykedem akkor, kapok talán tisztességet.
De a bánattól porlik a testem, s reménytelen
kihívásként szökésem tervezem, el, előletek,
s mikor hiányomból eredő ürességetek
járványként rajtatok tüzes sebeket ejt,
mint hulló űrszemét, talán visszatérek,
de öletekig nem jutok, imádó szemeitekben
egy fénycsóva, mint csillag, örökre elégek.
0 Megjegyzések