Ilyés András Zsolt: Ezer egy éjszaka

Kíváncsi kamasz űzte az ármányt,

hogy mártír lehet a földi mennyben,

felfedezheti egy éji buja csendben,

ezer angyal ölében a szivárványt.

Ahogy felnőtté vált a színek fakultak,

torkát mardosta az elhalt tüzek füstje,

szemében ott csillogott Júdás ezüstje,

levegőjét elszívták a végtelen alagutak.

Visszhangzott benne a sors végszava,

hangfoszlányai sorra mind elnémultak,

megváltó fényt szitáltak az egérutak,

a kínok csontba vésték: egy ezer éjszaka.