1915. február 10-én halt meg Arthur Miller amerikai író, drámaíró és esszéista. Elsősorban Az ügynök halála és a Salemi boszorkányok című színdarabjai tették ismertté. Millert manapság világszerte úgy tekintik mint a 20. század legjobb színdarabíróinak egyikét.
Miller szülei lengyel zsidó bevándorlók voltak. A család Brooklynban, New York egyik városnegyedében telepedett le. Apja, akinek jólmenő ruhagyára és üzlete volt, az amerikai gazdasági válság idején (Depresszió, 1929–1930) teljesen tönkrement. Miután 1932-ben Miller befejezte a középiskolát, egy autóalkatrészeket tároló raktárban dolgozott mint kétkezi munkás, hogy egyetemi tandíját össze tudja kaparni.
Végül 1934-ben sikerült beiratkoznia a michigani egyetemre (University of Michigan, Michigan). Itt először újságírást tanult. Később az angol szakot választotta, majd ő szerkesztette a egyetem Michigan Daily című lapját. Ezekben az időkben írta első színdarabját is, a No Villain-t (1936), amivel elnyerte a Hopwood-díjat (Avery Hopwood Award). Miller egész életén keresztül szoros kapcsolatban maradt alma máterével: 1985-ben megalapította az „Arthur Miller Jutalomdíj”-at, 1999-ben pedig az „Arthur Miller Drámaírói Díj”-at. 2000-ben az egyetem színházát róla nevezték el.
1937-ben Miller a Honors at Dawn darabjával másodszor nyerte meg a Hopwood díjat. Diplomája kézhezvétele után, 1938-ban visszatért New Yorkba, ahol a megélhetéséhez rádióműsorokhoz írt szövegkönyveket. 1940-ben feleségül vette egykori iskolatársát, a katolikus Mary Slatteryt, akitől két gyermeke született, Jane és Robert. Robert filmrendező lett—1996-ban ő volt a filmre vitt Salemi boszorkányok gyártásvezetője.[2] A második világháború idején Millert felmentették a katonai szolgálat alól egy régebbi, futball közben szerzett térdsérülése miatt. A politikai üldözések idején (McCarthy korszak, 1950-es évek) meg kellett jelennie az Amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt (House Un-American Activities Committee) Elia Kazan amerikai író és filmrendező feljelentése miatt, mely szerint Miller kommunista gyűlésekre járt. Ezt a korszakot hívják ma politikai boszorkányüldözésnek, melynek alapja akkoriban a kommunizmustól való irracionális félelem volt, technikája pedig a liberálisan gondolkodó értelmiségiek és művészek beárulása. Miller azonban megtagadta a McCarthy-féle bizottság követeléseit: nem volt hajlandó liberális kortársait beárulni. 1957 májusa végén Millert bűnösnek találták törvénysértés címén („Contempt of Congress”). Harminc napi börtönre, hollywoodi feketelistára és $500 pénzbüntetésre ítélték, azonkívül megtiltották útlevele használatát. 1958 augusztusában felmentették a vád alól. Miller és Kazan korábbi közeli barátsága megszűnt, tíz évig nem beszéltek egymással. Kazan megróbálta védeni magát On the Waterfront című filmje bemutatásával: a történetben egy dokkmunkás hősies tanúvallomást tesz egy korrupt szakszervezeti nagyfőnök ellen.
1956 júniusában Miller elvált Mary Slattery-tól, és június végén összeházasodott Marilyn Monroe színésznővel, aki a kedvéért áttért a zsidó vallásra. Négy évi viharos házasság után, 1961 januárjában elvált Monroe-tól is, és egy évvel később feleségül vette Inge Morath osztrák származású fotográfust. A házaspár kitartott egymás mellett Inge haláláig. Két gyermekük közül a fiú, Daniel Down-kórral született. A fiút egy intézetben helyezték el, ahol apja sosem látogatta meg. Miller 1987-es emlékirataiban sem említi beteg fiát. Lányuk, Rebecca Miller, filmrendező lett.
1985-ben a politikailag aktív Miller Harold Pinter angol drámaíró társaságában Törökországba utazott, hogy átvegye az amerikai nagykövetség kitüntetését. Az utat a PEN nemzetközi írószövetség patronálta; a két írót Orhan Pamuk török regényíró kalauzolta Isztambulban. Amikor Pintert kiutasították az országból mert felemelte szavát a politikai üldözések ellen, Miller is elhagyta Törökországot.
2002 januárjában harmadik felesége, Inge Morath meghalt. Ugyanebben az évben Miller megkapta a spanyol „Asturias hercege” (Principe de Asturias) nevű tekintélyes irodalmi díjat, „a modern dráma vitathatatlan nagymestere” indoklással.
2004 decemberében a 89 éves Miller nyilvánosságra hozta, hogy együtt él a 34 éves Agnes Barley festőművésznővel, és rövidesen összeházasodnak. Erre azonban már nem került sor. Az író 2005. február 10-én szívbénulás következtében meghalt.
0 Megjegyzések