Szabó Attila: Sajnálom...

Kopár a jelenem,

Szégyen a múltam.

Eljött az ideje,

Mikor vége az útnak.

Nem tudom merre,

Nem tudom hova.

Nem tudom szíved,

Befogad e újra.

Nélküled e létnek,

Értelme nincsen.

Értelmetlen mód,

Bántottam a szíved.

Van e még jövő,

S van e még út.

Hallgasd a szíved,

Hallgasd mit súg.

Hibáztam már látom,

Változtatni nem tudok.

Boldogság helyett,

Adtam a bánatot.

Bocsásd meg kérlek,

Bocsásd meg a vétkem,

S engedd meg kérlek,

Hogy érted éljek.