Omladozó bérházak
a füst,szmog gomolyog
A nap sugara ide csak
nagyon ritkán mosolyog
Az egész élet itt
kíméletlen kemény
Kitörni innen arra
szinte nincs remény
Nehéz itt minden nap
nehéz az éjszaka
Elborít mindent az
olcsó kéj szaga
A kocsmákban füstös
szeszgőzös levegő
Közel ide a sitt
közel a temető
Sok itt a nyomorék
koldus és szegény
A népkonyha marad
az utolsó remény
Itt az élet a
levegő is nehéz
A falakon virít
salétrom és penész
Autó megáll
S így szól Mancika
Dugni akarsz vagy
jó lesz a francia
Nyomor tradíció
szülte kényszerképzet
Itt is szeretetre vágynak
jót akarnak szépet
A kiskocsmában
vén cigány zenél
A szobákban tombol
a megfizetett kéj
A túlparton a dombon
épül sok palota
Innen legfeljebb a
betörő juthat el oda
Itt élnek szegény és
szegényebb rétegek
A sarkon a lány
csábítón lépeget
Az utca sivár
és nagyon komor
Vigaszt nyújt
és öl az alkohol
Játszótéren játszó
labdázó gyerekek
Ha felnőtök vajon
mi lesz veletek
Fent bármi történhet
bármely rendszer lehet
A tér magához vonz
majd végleg eltemet
Ötvenhat dicsősége
Hős Corvin köziek
A rádiónál itt volt
az első ütközet
A hegyről dombról nézve
itt minden kegyetlen rideg
Legfeljebb a szoknyák alatt
van mi vonzó és meleg
Sok itt a fájdalom a könny
Könnyen jön itt az indulat
Ki villában él nem értheti
a Józsefvárosi gondokat
1994. november 7.
0 Megjegyzések