Kedves vendégek, régi magyarok!
Ismerősök és ismeretlenek!
Hadd fűzzek össze egy pár mondatot
strófákba szőve nagy beszéd helyett!
Megmondhatom, hogy ez a mintavers
a gyűjteményben nem található.
Ha ünnepélyes szónoklatra nyers,
rímes sorokba pattogtatva jó!
Átok ne fogjon azon, aki versel,
írjon bár önmagának kedveként,
de reggelente gazdagabban kel fel,
ki minden este mond egy költeményt!
Mert minden egyes vers egy néma fátyol,
mely felvillantja lelkem zeg-zugát:
most takaratlanság szemérme vádol,
hogy bennem ezzel rosszat, jót kitárt.
Ennek jegyében mégis felajánlom
e válogatott gyűjteményemet:
Könyvtáratokban megbecsülve álljon
e magyartól magyarnak írt kötet!
(2OO2)
0 Megjegyzések