Mit érdemes megóvni, mondd, az útra?
(Úti naplónak nem kell Káma Szútra!)
Nincs ellenséged, mert rég nem haragszol.
Valódban már csak gúnyol, aki tapsol!
Nem is imád mind, ki elébed térdel,
(csak köldöködet látja: addig ér fel!)
Csak annyit tudsz, hogy minden álcsodálat
szőtt szárnyalásból, ráfogásból állhat!
Az elmenésed módja lesz a gondod,
attól rettegsz, bár senkinek sem mondod!
Vranics-koporsóban megbízva minden
öröm-halál megkapható: (nem ingyen!)
S míg elmerengsz e bamba hirdetésen,
komorságod vidám lesz s engedékeny.
Imádkozol, hogy mindenkit szeretve
nyugodt elalvásod örök lehetne.
fend hát bírálatodnak késeit,
egészbe mess a forgács részekig,
s tanuljanak kudarcot vallani
fent késeid vágatlanságai,
hogy lustaságodban lehess serény,
(az nyüzsgő bűnrajodból szelt erény!)
Intő szavad, ha rejt súlyos pörölyt,
vigyázz, hogy senki lelkét meg ne öld!
0 Megjegyzések