Egyre furcsább világban élünk,
Sokszor puszta látszatra ítélünk.
Erénnyé válik minden külsőség,
Kiváltképpen az emberi szépség.
Időtlen idők óta, nagy a hatalma.
Bár valahol mélyen minden ember vágya,
De csak kevesek lehetnek birtokában,
Mégis, elvárásként telepedett a világra.
Csak a szép testesíti meg a jót,
A vonzót, a szeretni valót?
A szép arc s mosoly már fél siker?
S ki átlagos, tán csak fél ember?
Az alacsony, a sovány, vagy a görbe,
Tán kevesebb értékkel jöttek a Földre?
Miért a szépnek van nagyobb értéke?
A belső érték miért szorult háttérbe?
Minden szépségnek megvan a helye,
Méltó értéke s hatása az életünkre:
Mint természet ölében, a naplemente,
S néző szemében, a művész tehetsége.
De ne ez legyen az emberi mérce,
S ki ezt nem éri el, magát eméssze.
Ne ezen múljon az önbecsülése,
A lehetőség, s a siker esélye.
2011. április 3-4.
0 Megjegyzések