Sétálok, s látom a szívemet elmenni.
Fehér haja szál, szél szoknyáját lengeti.
Hervadó virgszírmok bőrén nyugszanak,
Elszálnak ahogy arcába süt a nap.
Bottal sétál előttem, öregségem,
Körbe körbe jár csak a téren.
Kipufogó füst színű szemeibe,
mélyen bele nézek, és félek.
Hideg kőlapon fekszik mesztelen,
Rajta fiatal testek állnak ölelkezve,
Szerelem hazugságaiban elmerülve,
Nézi őket öreg testel a magány.
0 Megjegyzések