A bölcsesség lesz a pörölyünk,
Ha megtaláljuk, hol a helyünk.
Legjobb erényünk; õszinteség,
S a bennünk létezõ büszkeség.
A bátorságunk sosem hal meg,
És megfontoltságunk lesz a szeg,
Ha mi tisztességgel építünk,
Formáljuk még szebbé életünk.
De hát minden elveszett erény,
Sebet ejt lelkünk büszkeségén.
Naponta fénnyel táplálkozunk,
És mégis a sötétben élünk!
Már elvesznek a tehetségek,
És nem lesznek újabb értelmek,
Amíg a hatalom kényszerít,
S a lelkedre bilincset szorít!
Nem enged neked szabad teret,
Szabályozza az életedet.
Összefogásban van az erõ,
Amiben a Szabadság felnõ!
De abban a szent pillanatban,
Mikor már nem bízunk egymásban,
S ahogy már nem küzdünk egymásért,
Lehull rólunk minden emberség.
Igaz utat szeretnénk járni,
A gonosz hatalmát letörni.
Fényben élni újra, mint régen,
Emberként, és nem gyûlöletben...
Hol vagytok, meggyötört Magyarok,
Meddig tûritek még sorsotok!
Induljatok hát a fény felé,
Egy biztosabb, jobb jövõ elé.
Égned kell, ha gyújtani akarsz,
Lángolni, ha változást akarsz,
Vagy ha nem, örökre rab maradsz,
És elõre sohasem haladsz.
Az igazság legyen a hited,
És a tiszta remény a vérted,
Akarat legyen a fegyvered,
A Békét el csak így érheted!
Békét, mindenkinek!!!
0 Megjegyzések