Hideg van, már a csontjaimban érzem,
A nap is épphogy világít az égen.
A kabátom alá bemászik a szél,
Dideregni kezdek, mikor a testemhez ér.
Fázom, szememben megfagy a könny,
A természet arcán, rideg közöny.
Talpamhoz ezrével tapadnak levelek,
Eresszetek engem, Isten veletek!
Nem tudom a nyarat visszahozni néktek,
Engem is gyötörnek, fájó emlékképek.
Veletek együtt nekem is meghalt egy részem,
Zokogok amikor magamat nézem.
El kellene fogadni hogy egyszer mindennek vége,
De mit tegyek ha úgy hiányzik meleg ölelése.
Betakarnám testem, minden szavával,
Mert nem tudok kibékülni én a halállal!
0 Megjegyzések