Úgy tör elő soraimnak az árja, akár a moajlás.
földremegéskor, amelynek a ritmusa lázba hevíthet!
Láz tüze izzik a versen is, ha a lelki parancsom
vad sorokat zabolázni, ütembe igázni a hajrás
táncainak robaját s toros ünnepük ős riogását!
Mint ahogyan hül a vérem az árnak e rémteli láttán,
mely kiemelt vizözön-szakadék tömörében elindul
falvakat élve befalva, lenyelve Japán fele száguld,
büszke atomkori műveit öntve tetőzi veszélyét:
szennye vizet, levegőt betegít, mindent telefertőz.
S pusztul a nép, belepusztul egy ország, míg a lakóit
pillanatokban örökbe fogadta e kripta ezerszám,
szemfedelük csak a tengeriszap s a sodort rom a sírjuk.
Bús leirással adózzuk mély kegyelettel a gyászunk!
0 Megjegyzések