Olykor kicsiny ablak nyílik a múltra.
Szeretni jöttünk - csak élünk magunkba. –
Pénz és idegek játéka a világ.
Hová tűnt az ifjúi láng?
Akkor még mertünk szeretni,
Szívből, igazán, s nem féltünk az utcán.
Hegyekbe mentünk, hol közelebb a Hold.
Nyugalmat leltünk és lelkünk még ép volt. -
Többször kéne kinyitni a kicsi ablakot.
Megbújni a kertben, hol boldogság lakozott.
Együtt – ám csöndben hallgatni a lélek hangját.
S feledni az embert próbáló élet lángját.
0 Megjegyzések