Verdiktre vársz, verbális tankra,
s már minden mozgó: célpont, mivel
ő mozgatja. Elképzelem, mint
tépem föl előtted ingem, lőj!
Annyira valószerűtlen, már
rázkódom is a nevetéstől.
Rám kiáltasz, nyilván zavarlak,
hisz rettegnem illenék, veled.
Védelmet kínálsz, s nem kérsz semmit.
Épp csak el kellene fogadnom:
megint te fogod megmondani,
mitől szorulok védelemre.
Belemelegedsz, és szélesen
magyarázod a tévedésről, hogy
kölcsönös. Hogy te meg-, míg én el-,
a múlt pedig már soha többet.
Tanultál belőle ugyanis.
Elnézem, ahogy gesztikulálsz,
s bólintok befelé, hát persze.
Hívd inkább a tankokat, mondom.
0 Megjegyzések