Ozsdolának néha kilátszik a lába
Az utak szélén sok virág virít
De szép a falu a Kárpátok aljában
Az utolsó helység a magyar határban
Rég nem voltam ott, megváltozott minden
A falu népe egyre öregebb lesz
A barátok is mind elmentek innen
De miért azt még én sem tudhatom
Ozsdola volt nekem minden álmom
A réti kertek, a sok szép fenyvesek
A fattyú gyémánt táncra perdít engem
Ha valahol meglátok egyet én
A régi torony messzire ellátszik
A nagy harangja ja de sokszor sír
Azt sírdogálja, gyertek vissza kérlek
Ne hagyjátok a szegény ozsdolát
0 Megjegyzések