Édes mező csilingelő hangja,
a szekerek nyikorgó alakja,
vállakon cipelt zsákok tartása,
poros ruhák néma sóhajtása,
csak játékként látszik a határban.
Megkondult az est harang bús dala.
Megszólalt emberek megtört, fáradt arca.
Hallgatom e hangok csendes zaját,
méla bús fényében a napsugár árnyékát,
s az őszi szivárvány halovány suttogását.
A holnapi reménység fátylát
emberek szíve tépdeli szét
életre kelti,táplálékként asztalra teszi.
Isten segítségét alázattal kéri,
imába foglalva a kezét összeteszi.
Letelepedik a sötétség árnyéka.
Csillagok sokasága piciny házak ablakára
édes álmot,angyali ének hangja
hozza az égi udvar boldogságát.
Csend élet uralja a kisfalú nyugalmát.
0 Megjegyzések