Hitemre, téged nem szemem szeret,
mely megpillantja ezernyi hibád:
Szívemnek kell, mit szemem megvetett
s szemlátomás dacára is imád.
Nyelved hangja a fülem hallatára
sem kéj s ha érintése érdesebb,
ízlés, szaglás meghívást nem kívánna
érzéki lakomára teveled.
Érzékeim és szellemem se képes
lebeszélni e bolond szívemet
s ha ember-forma, akit megkísértesz,
csak rabszolgád vagy jobbágyod lehet.
Csapásom eddig nyereségem is:
kínnal díjaz a nő, ki bűnbe visz.
0 Megjegyzések