Volt egyszer egy egércsalád, akik Péterék padlásán, elrejtőzve laktak.
Időnként elő-elő lopództak, szimatoltak, ha nem volt semmi veszély, keresgéltek élelem után, játszadoztak is és ha valami zajt hallottak, riadtan bújtak el, ki amerre tudott.
Egyik napon, nagy volt a sürgés-forgás a padláson, a begyűjtött diót, mogyorót hordták fel a ház lakói a padlásra. Ennek ugyan nagyon örült az egércsalád, mert megvan az élelem és csak el sem kell menni érte. Egész télire ott volt az élelem előttük, kedvükre lakmározhattak.
Pocok, a kisegér, nagyon huncut egér volt, minden csintalanságot megtett, mindenhová bemászott, hiába figyelmeztették, hogy még veszélyes is lehet, csak óvatosan, de ő kíváncsi volt mindenre, mindenhol ott szeretett lenni, mindent akart látni, hallani.
Egyik napon, mit gondolt, mit nem, elhatározta, hogy ő biza tesz egy kis kalandtúrát, unalmas volt már számára a Petiék padlása, hisz már felkutatott minden lehetséges zugot, unalmasnak találta már a padlást, vágyott az új dolgok után, ismerkedni akart a világgal.
A család aludt, el kezdett pakolászni az útra,nagyon izgatott volt, el is ejtett egy szem diót izgatottságában, gyorsan meg is húzódott egy doboz mögött, nehogy meglássa valaki. Mikor látta, hogy nem történik semmi, mindenki alszik, nagyon gyorsan a batyut a hátára dobta és óvatosan leosont a padlásról.
Amikor kiért az utcára, megkönnyebbülve nézett szét, majd kémlelte figyelmesen az utat, hogy melyiken haladjon tovább.
Nagyon izgalmas volt számára a világ, élvezte a sok újdonságot, csodálkozva haladt el minden mellett, meg-megállt, falatozott egyet-egyet és folytatta tovább az útját.
Ahogy szedegette az aprócska kis lábait, nem vette észre, hogy számára egy nagyon veszélyes helyhez érkezett.
Azon a helyen, nagyon sok macska tanyázott, keresgéltek a kukában élelem után, de nem mindig találtak, így volt köztük olyan, amelyik már nagyon éhes volt.
Pocok, semmit sem sejtve, boldogan lépkedett, még dúdolt is magában, örült, hogy kint lehet a nagy világban.
A padláson mindenki Pockot kereste, nem tudták elképzelni, hogy hová tudott elrejtőzni, hogy sehol sem találják. Amikor már jó ideje nem találták, ha a nevét kiáltották, akkor sem bújt elő, már tudták, hogy Pocok nincs ott köztük, valahová elkóborolt.
A mamája nagyon félt, hogy valami baja fog esni, mert tudta, hogy Pocok nagyon csíntalan, oda is elmegy, ahová nem szabad. Hát jól sejtette a mamája, mert most biza nagy veszély leselkedett Pocokra.
A kisegér nagyon elfáradt, arra gondolt, hogy most keres magának egy jó kis helyet, ahol meghúzódhat, majd reggel folytatja az utat, pihenten, új erővel. Már sötétedett is lassan, nézelődött egy jó rejtekhely után, talált is. Odament, lepakolta a batyut, kényelemben helyezte magát, gondolta, hogy most már ideje lenne vacsorázni is egyet, mert mintha érezte is, hogy éhes lett. Amikor roppantott egyet a dióban, abban a pillanatban felfigyeltek az ott tanyázó éhes macskák. Nagyon éhesek voltak, semmit nem találtak vacsorára, nagyon korgott már a gyomruk, hogy már nyávogni sem volt erejük.
A roppantásra mindannyian odafigyeltek, nem tudták eldönteni, hogy most ki, vagy mi jár arra, nekük van vesztjük, kell-e elszaladjanak, vagy sem? De hallották, hogy valaki csak ropogtat, ők nagyot nyelve figyelőztek, nagyon éhesek voltak, csak arra gondoltak, hogy élelem van a közelben. Lassan, óvatosan elindultak a hang után és egyszer csak megpillantottak egy kisegeret, amint éppen jóízűen falatozik. Nagyon megörültek a macskák, hogy a vacsorájuk nekük is végre meglesz, nem kell éhesen eltöltsék az éjszakát. Amint osontak az egér közelében, az egyik macska nem vette észre, hogy egy eldobott üveg közelében van és ahogy lépni akart tovább, rálépett és akkorát bukfencezett, amekkora éppen ő volt.
A kisegér a zaj hallatán, összerezzent,ijedten szedte össze a cókmókját és nézte, hogy merre tudjon menekülni. Felugrott a helyéről és akkor látta, hogy macskákkal van tele a hely és feléje irányultak mindannyian, tudta már, hogy ő volt a célpont. Félve nézett jobbra-balra, előre-hátra, hogy merre is tudjon menekülni, remegett a kicsi teste és imádkozott magában, majd fogadkozott:
- Az Egerek Istenére esküszöm, hogy többé ilyet nem teszek, mama! Kérlek Egerek Istene, segíts meg, kérlek!
Csak úgy remegett a kisegér.
Mintha valaki meghallotta volna kisegér imáját, ahogy háttal próbálkozott menekülni az éhes társaság elől menekülni, egyszer csak érzett egy rést. Odakapta a fejét és csodák-csodája, tényleg ott volt egy akkora rés, ahol el tud menekülni.
Azzal úgy eltűnt a macskák szeme elől, hogy azok csak a szemüket súrolták, hogy hová tűnhetett az egér.
Az egér, mintha szemét vették volna, olyan sebességgel szaladt, hogy nehogy valahol a macskák utol érjék.
Menekülés közben elhagyta a batyuját is, de az most nem számított, csak épen megússza és érjen haza a családjához.
Kifulladva ért egy jó kis helyhez, ahol biztonságban érezte magát, ott megpihenhetett. Nagyon ki volt fáradva.
Az egér, mikor gondolta, hogy most aztán minél hamarabb el kell innen menni, mert érezte, hogy most már fázik is és nagyon hiányoztak a család minden tagja. A könnyei is eleredtek, mikor arra gondolt, hogy otthon lehetne most a családjával, nem kellene félnie, mert a mamája és a papája mindentől megóvta, ha aludt a mamája gondosan betakargatta a kis paplankájával, nehogy megfázzon.
A szíve a nyakában dobogott amikor kidugta a fejecskéjét, hogy nézzen szét, mehet-e biztonságban tovább.
Senki nem volt, úgy hogy elhatározta, nekiiramodik és hazáig meg sem fog állni.
0 Megjegyzések