Egyszer volt egy öreg asztal,
fa szú ette asztallappal.
Volt benne sok hosszú járat,
amit vidám fa szúk rágtak.
Volt egy népes szú családfa,
a vén asztallapba vágva.
Innen tudjuk, hogy legelébb
ki is rakott oda petét...
Szú Sára és Szú Szilveszter,
aki ide tévedt egyszer.
A legősibb nagy fa szúi,
nekik járnak koszorúk ki.
Innen fa szúk családfája
igen sok szúra lett rágva.
Nem olvasom, mert oly hosszú,
utolérne a szú bosszú.
Szú Szilárd az ifjú titán,
átrágja magát a szitán.
S elidőz egy kicsit itt,
mert imádja Szú Sziszit.
Szú Sziszinek a nagynénje
Moly Magdi és van is férje.
Olyan szorgos Moly Gábor,
Szitát rág a ruhákból.
A molyirtót kerüld messze!
A húgomnak az lett veszte.
Gyere mondj érte imát,
percegj zsoltárt Szú Szilárd!
Megállok egy szusszanatra,
jól jön most egy szú ászana.
Mi legyek most, szú jógi?
avagy menjek szumózni?
Tudja azt jól Szú Sára,
mennyi most a hús ára.
Szumózó szúk sokat esznek,
ám ők fatortát szeretnek.
Bontok hát egy vitorlát,
szúknak hozok fatortát.
Szú Szilárd jó szumós legyen,
nem lett bolond szegény fejem...?
0 Megjegyzések