Szuhanics Albert: A falu bikája nem Ló Bálint

Csöndben legelészik

a falu csordája,

mennyi csinos tehén,

Ló Bálint csodálja.

Kacér barna szemük

őreá kacsintgat,

vágyakozó pillák,

könnyű széna illat...

Ló Bálint szerelmes

széptőgyű Riskába,

s most serdül Piroska,

a szép tehénlányka!

Be is áll közéjük,

fogy a fű, a széna,

hej te tarka Riska,

enyém leszel még ma!

Szép farkad van Bálint,

ám szarvad az nincsen,

pedig egy bikánál

a szarv..., az a minden!

Kosarat ad Riska,

nem baj, ott van Piros,

így gondolja Bálint,

s Piros milyen csinos...

Múúú, menjünk kérődzni,

kettesben Bálintom,

mit felöklendezek,

újraropogtatom...

Így szól hozzá Piros,

kelljünk egybe este!

ám Ló Bálint érzi,

ő még sem esete...

Szépen kérődz te is,

mert ott lesz az apám!

Nagy múúúval köszöntsed,

s megkérheted patám!

Ló Bálint már tudja,

nem lesz soha bika,

nemhogy a faluban

bikák legjobbika!

Így hát eloldalog

a szép tehénkéktől,

vissza a kancákhoz,

s könny csordul szeméből.