Szedő Tibor: Találka

Bandukolok, hajamat fújja a szél,

Rövid izmos lábam a földig ér.

Szemembe homok szemcsék

peregnek,

Homályosan látok, mert könnyeznek.

Bőröm pólusain izzadtság cseppek

szivárognak,

Fák lombjai irányomba csápolnak.

Lugasok övezik utamat végig,

Amig elérek egy virágos rétig.

Vár ott szerelmem engem,

Akinek odaadtam szivem.

Násztáncukat réges-rég eljártuk,

Szivünket egymás szivébe zártuk.