Pongrácz Ágnes: Néha márts

a kávé, a reggel,
a szél a levelekkel,
a szavak, az emberek,
a telefon, a levelek,
itthon
a gyerekek
- megjönnek, elmennek,
a tévé, az este,
az internet, a versek...
Ennyi lenne?!
...egy bogárháton utazik az Isten:
- Van mit enned?
- Akad.
- Akkor kuss van!
...
Biztosan az Isten?!
...
...a kávé íze selymes,
fény tölti be a reggelt,
és szeretem nézni,
ahogyan játszik
a szél a levelekkel...
Istenke egy bogárháton...
...
a kék égen, felhők felett utazunk...
- Látod?
- Látom:
Te vagy a Festő, én az ecset vagyok,
a reggel a Valóság,
és a Világ-képe az,
amit Tőled kapok...

... de.. Uram... néha... márts rózsaszínbe is...