Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
(és Simone Weil emlékének február 3-i születésnapjára)
Írtam e sor(s)özönt félig-élve
félig-halottan (lemondva Rólad)
dacba-dermedőn lapulva hóra
IDŐn is átúszva bársonyos jégre
Ívelő imám Kezedig küldtem
dícsérjen engem miért hogy büntet
JELeket hagytam Földre és Égre
LÉNYEGek lángját szegeztem Éjnek
ébresszen FÉNYre bennünket végre
HÁLAÉNEK zeng zeuszi-Hozzád
,,Elő-Utószó" hegyeknek ormán
Rakodva immár ,,hazányi téttel"
kész számadásom Honfoglalásra
eretnek harcra -- Maradok MÁSnak
Hírel hóhérom - KIK is ítélnek
vándorút-hosszú hazátlanságra -
Gurul glóriám - megmaradással -
Gömbölyű ága megméretésem
1996. február 2., Budapest
0 Megjegyzések