Édesanyám halálhírére, valamint 1456. ötszázötvenedik
(1526. négyszáznyolcvanadik) és 1956. ötvenedik évfordulójára
Pereg a pőre BETŰhomok Bronzosul az arannyal kikongatott
kába kor Öblösödik a Sötét Mégis az Ég felé tágul
és tárul a lélek az Én KINYÍLTUNK Töltsd a fejünkbe
múltunk NÁNDORFEHÉRVÁR NÁNDORFE
HÉRVÁR NÁ(N)DORFEHÉRVÁR NÁNDOR
FEHÉRVÁR Mit ér a Hang az áradó
az ÉteRi zúgászokogás ha nem a világot
védő országot óvó HaRang Csak
Mohácsot ácsol és bimbós bitófát hol
a test a torz való s az ingó Idő hazug
harangja Hová menekültél árva
EURÓPA Hová menekülnél ha
NINCS ez az árva kis ország
egyhaza-Magyarország
(1 4 5 6)
2006
(1 9 5 6)
Itt élt egy lebénult test
és lélek egy BABBA Máriává
magasodott áldott csodaasszony
kinek lelkében 1956-tól és 1958-tól
zengtek az életadás-harangok ott
hol harckocsi-HÓHÉROK kongatták az
árulás-bitófák bátorság-kamaszát ki
most átvitte KHÁRON ladikján a Hála-
és a HaláLadás vérrel-verítékkel kivert és
átöntö(ZÖ)tt harag-HARAnGjait Mert
nincs felejtés mert soha többé nem lehet
megbocsátás hol a SZÁMONKÉRÉS szélütött
szögesdrótjain nem akad fönn az IGAZSÁG Éledj
hát világvédő Magyarország A pőre BETŰhomok pereg
(2006. október 21., Kribusz Galéria, Bécs, 8., Józsefváros –
2006. október 23., Budapest, VIII., Jószefváros)
0 Megjegyzések